Zeusz villámai alatt

Egy magyar számára létezik néhány olyan hely, ahová mindenképpen érdemes eljutnia egyszer, mert anélkül – legalábbis magyarként – nemigen élhet teljes életet, aligha értheti meg a nemzetet és közvetlen környezetét. Ilyen kötelező célpont az én tapasztalatom szerint Csíksomlyó a búcsú idején, a Hargita, Kalotaszeg, a Balaton és Budapest. Ennél persze jóval tágabb a magyar univerzum, de ezek a legfénylőbb csillagai közé tartoznak. A világban is vannak „kötelező” gyakorlatok, és ha csak Európát nézzük, akkor Párizs és Róma mindenképpen idesorolható, egyszer el kell menni oda, hogy értsük, mi volt, mi van a kontinensen, és most már leginkább azt, hogy mi vár rá.

S ha a francia és az olasz fővárosban már jártunk, akkor ideje valóra váltani azokat a terveket, amelyek még Európa „élvonalára” vonatkoznak. Athénba azért nem utaztam el hosszú évtizedek alatt, mert „túl közel” van. Ami Budapesttől jó másfél órányi repülőútra elérhető, arra hajlamos az ember azt mondani, hogy ráér, majd később. Nos, ez a „később” nekem most jött el, végre meg akartam nézni magamnak civilizációnk egyik forrását.